Kicsit néha úgy érzem, hogy a menhely olyan, mint egy otthon: rengeteg a rászoruló, a beteg, akiknek ápolásra és figyelemre van szükségük, de annyian szeretnének bejutni, hogy várólistára kell iratkozni. Egyre több az idős kutya is, akiknek a családja nem akar, vagy nem tud tovább gondoskodni róla, és nekik bizony tényleg a menhely az egyetlen megoldás, hiszen egy gyepmesteri telepen a leadott kutya azonnal altatható, már ha átveszik. Az idős, leadott kutyáknak pedig esélyük sincs.
Nálunk ezek a kutyák egy kennelt kapnak, ahol megkapják a védőoltásokat, túlesnek az ivartalanításon, szívféreg szűrésen, majd ha már valamennyire otthon érzik magukat a kis birodalmukban, akkor átkerülnek a menhely másik részére, ahol a korukat és igényeiket figyelembe véve egy tágas helyen élhetnek, ahol esélyük van örökbefogadásra, vagy leélhetik nálunk az életüket. Egész jó kis csoportok tudnak így alakulni, szoros barátságok, és sokszor még az idősek is egészen megfiatalodnak, játékosok lesznek, élvezik az életüket és az izgalmas környezetet, a rengeteg ingert. A félelem és bizonytalanság helyébe szeretet és bizalom lép, és talán hamarosan elfelejtik, hogy milyen életet éltek eddig.