Hogy hol tart a felelős állattartás 2016-ban azt jól mutatja az új év első napjaiban fellendült örökbefogadási kedv: az elveszett kutyát rögtön pótolni akarták olyannal, akire nem kell sokat költeni, nincs vele semmi gond, őrzi a házat és elviseli ha a gyerekek nyúzzák. Biztos helye van a kert hátsó felében, ahol a házon kívül a baromfit is őrizheti, és rendszeresen kaphat ennivalót is. A régi kutyát, aki a szilveszteri tűzijátéktól világgá rohant, esze ágában sincsen keresni, mert a kutya fogyó eszköz, nincs mit csodálkozni ezen. Záporoztak a telefonok a kiskutyákra, és nem voltak nagyok az igények: oltás és chip nélkül is jó lesz bármelyik, csak a házat őrizzék. Oltás sem szükséges, hiszen úgysem érintkezik az a kutya semmivel. az ivartalanításról még csak nem is hallott a többség, de nem is állatvédelmi továbbképzésre jelentkeztek, csak egy kutyát szerettek volna, de ha ez ennyire körülményes, akkor "visszhall"és letették a telefont. Időm sem volt nekik elmagyarázni, hogy a kutya egy érző lény, aki ugyanúgy igényli a figyelmet, a szeretetet, a törődést, mint az emberek. És ha lett is volna időm... Biztosan nem értik meg azt, amit egy "őrült állatvédő süketel". Ezektől az emberektől elszökött a kutya, aki eddig a kert végében őrizte a házat, és most valahol csatangol a pusztában, ha egyáltalán még él. A szerencsésebbek néhány hét múlva elgyengülve sátrat vernek valahol, és lehet, hogy épp a menhelyen kötnek majd ki. Chipet kapnak és oltást, ivartalanítva lesznek, és új gazdit keresünk nekik. Olyanokat, akik együtt nézik a kutyával a tűzijátékot, akik velük együtt bontják karácsonykor az ajándékokat, és egész évben szeretik őket. Ahonnan nem fognak elszökni a kert végéből.
↧