A héten egy apró, illetve több apró hősről szeretnék bevezetőt írni, akik közül egy még most is az életéért küzd.
Mint azt már sokszor említettem, a menhelyre beérkező kutyák nagyon gyakran érvényes veszettségi oltás, mikrochip és oltási könyv nélkül kerülnek hozzánk. Arról már nem is álmodunk, hogy esetleg kombinált oltása is legyen a kutyának. A legnagyobb gond viszont az, hogy a kölykök, akik a legveszélyeztetettebbek mindenféle kórokozóval szemben- mindig oltatlanul érkeznek hozzánk. Amíg meg nem kapják az első két védőoltásukat, addig bizony nagyon nagy veszély leselkedik rájuk, és a blogomban le is írom, hogy a menhelyi kölykök közül sokan le is betegedtek. Egy részük viszonylag könnyen átvészelte a parvóvírusos bélgyulladást, de vannak, akik nagyon nehezen gyógyulnak meg. Az sem ritka, hogy elveszítjük őket.
A mai bevezetőm olyan kiskutyáról szól, akinek az életéért bizony nem sokan adnának akár egyetlen centet sem, de ő mégis küzd. Az ő neve Gixer, a mi kis hétköznapi hősünk, aki olyannyira beteg, hogy önállóan lábra sem tud állni, és ha segítünk, akkor nagy nehézségek árán ugyan, de pár lépést képes tenni. Minden izma, minden ereje odaveszett abban a harcban, amit most az életéért folytat. Hogy mi lesz a történet végkimenetele, az sajnos nem tudjuk, de az élni akarása példaértékű.