Számomra az az igazi kikapcsolódás, ha a családommal mozidélutánt tartunk. Kiválasztunk egy filmet, besötétítünk, és amíg mi a filmet nézzük a kutyáink mélyen alszanak a kanapén, ágyon, kandalló előtt, vagy ahol nekik tetszik. Legutóbb egy olyan filmet láttam, ami nagyon megrázott, ugyanis a története valós. A címe: kísérlet. A történet lényege, hogy fizetség ellenében pszichológiailag stabil, normális embereket választanak ki egy kísérletbe, ahol 2 csapatot alkotnak a jelentkezők. Börtönőrök és rabok. A cél az volt, hogy bizonyítsák, hogy az emberek képesek felvenni viselkedésformákat, amit elvárunk tőlük, illetve jól mutatja, hogy mi történik, ha olyan ember kezébe kerül a hatalom, akiébe nem való. A kísérletet 6 nap után felfüggesztették, mert a börtönőrök kegyetlenségei már nem ismertek határokat, illetve elrugaszkodott a valóságtól. A film nem egészen a valóságot tükrözte, tele volt túlzásokkal, de nem is ez a lényeg. Engem nagyon megviselt a történet maga, ugyanis ha jól meggondoljuk ez nem csak a börtönökben van így. Gyepmesteri telepek, menhelyek működnek ugyanezen az elven, sok rejtett kamerás videó a bizonyíték. A kutyák rabok, a gondozók őrök. És a zárt ajtók, a betonfalak nem mesélnek. De néha a tekintetek igen...
Egy új, ismeretlen helyzetben lévő félős kutya reakciója egészen más, mint egy végletekig elgyötört, megtört kutyáé. És az arány is más. Hiszen léteznek olyan helyek a világban, ahol egyetlen kutya sem boldog. A napjaik félelemmel, bizonytalansággal, kilátástalansággal, megaláztatással telnek. Minden egyes nap, nemcsak néhány. És ezek közül a falak közül nehéz a menekülés. A rabok csak várnak és minden nappal elkeseredettebbek lesznek, végül beletörődnek a sorsukba. Végül már nem várnak semmit, nem reagálnak, csak tűrnek némán, reszketve. Várják a két hetet, a szenvedések végét, a békés eutanáziát, ha megadatik nekik.
És vannak olyan helyek, ahol életük végéig, boldogan, orvosi felügyelet mellett szabadon élnek a kutyák. Nem félnek, hanem boldogok és gondtalanok. Mert van biztos pont az életükben, és nem kell félelemben élniük. Börtön ez is, de itt a gondozók nem játszanak börtönőrt, és a kutyáknak sem kell rabot játszaniuk. Mi a Tappancstanyán játsszuk, hogy egy nagy család vagyunk, és ez így nagyon jól működik.