Őszintén megmondom kicsit félve kezdek hozzá a mostani blogom bevezetőjének, hiszen a történetem már-már az a kategória, ami a hihetetlennel vetekszik. Sajnos azonban minden, amit leírok igaz. A történet három kutyáról szól, akik a héten kerültek a gondozásunkba, viszonylag hosszabb huzavona után.
Röszkéről kértek segítséget, három vagy négy kaukázusi keveréket szerettek volna a menhelyen elhelyezni, mert a tulajdonosok elköltöznek a tanyáról. Többszöri nekifutásra sem sikerült a gazdinak fuvart szerezni mindenféle okok miatt: sokszor azért, mert a kutyák nem barátságosak, sokszor azért, mert senkinek sincs autója. Telefonban néha azt mondták kedvesek a kutyák, máskor azt, hogy nem. Sokszor még a gazdi is tartott tőlük, sokszor nem. A hétvégén azonban megérkezett a három fenevad ketrecben, szájkosárral, kellőképp biztosítva, hogy senkiben ne tehessenek kárt. „Kicsomagoltuk” őket, átvettük a kiskönyvüket és megnéztük a mikrochipeket, mivel felettébb homályos volt, hogy melyik kutya kicsoda, rokonai-e egymásnak. A gazdinak egyetlen kérdése a történettel kapcsolatban az volt, hogy „ugye ezért nem kell fizetni?”. Miután megnyugodott, hogy a leadás díjmentes, angolosan távozott, mi pedig ott maradtunk három halálra rémült kutyával, akik állítólag a hangos szóra támadnak, úgyhogy csak halkan beszéljünk. A három kutya Gyuri, Tökmagjankó és Bingó, de egyikük sem hallgat a nevére, csak a sarokban lapítanak, és a falevelek csörgésére is halálra rémülnek. Aztán kiderül, hogy a három kutya nem egykorú, ahogy vártuk, ugyanis a Tökmagjankó névre hallgató szuka sokkal idősebbnek tűnik, illetve az oltási könyv szerint ezzel a névvel neki kannak kellene lennie. A chipek ellenőrzése közben kiderült, hogy a Gyuri névre hallgató kutya nincs is a menhelyen, helyette a Tökmagjankóként leadott szuka neve valójában Vakkancs, persze erre sem hallgat. Ha most Önök azt érzik, hogy belekavarodtak a történetbe, akkor mindenkit megnyugtatok: a menhelyen is kisebb pánikhangulat lett, chipleolvasóval és az oltási könyvekkel rohangáltunk egyik kennelből ki, a másikba be, miközben próbáltuk kideríteni, hogy ki kicsoda. Közben örültünk, hogy csak hárman vannak, ugyanis ők is kellőképpen összezavartak minket.