A heti bevezetőmben két kutyasorsot állítok párhuzamba, Negróét,aki majdnem két hétig betegeskedett parvóban nálunk, valamint a most érkező vidám Kristályét.
Negróról már korábban írtam egy bevezetőt, gazdái altatni akarták az "engedetlen semmirekellőt", így került a menhelyre. Mindössze egy veszettség elleni oltása volt, és borzasztóan rettegett mindentől, hamar beteg is lett, ráadásul fel is akarta adni a küzdelmet, de végre kijelenthetjük: életben fog maradni! Most a lelki gyógyulása fog következni, ami várhatóan szintén hosszú folyamat lesz. Mi eddig csak azt a Negrót ismertük, aki a kutyaházban retteg és sohasem csóvál. Kiderült, hogy nem szereti az erős zajokat, de erre jó oka van: régi gazdái egy fémtállal és merőkanállal tartottak rettegésben, ha nyüszített, mert unta a kennelt, akkor ezek hangos összecsapásával félemlítették meg. Negró a mostani hét második felében végre kezd felénk nyitni: már nem rohan el a kutyaházba ha érkezünk, sőt talán kicsit örül is nekünk, mert vakkant párat, majd ismét összezavarodik, és a házából figyel.